Megtérésem

Garancsi János vagyok, 2009. november 30. – n születtem újjá Jézus Krisztusban. November 30. – a meghatározó napja életemnek, és egyben a betegségemben volt egy nagy fordulat. A mai napig nem tagadom, hogy skrizofénia betegségem van, amit bátran felvállalok gyülekeztem és a nyilvánosság előtt is. Ugyanakkor lehet furcsa, de Istennek hálás vagyok ezért a betegségért, ugyanis megadatik a mai napig is , hogy fülemben halljam az ő hangját és kijelentéseit, amit bibliai igék is visszaigazolnak. De hogy röviden mi történt megtérésem előtt? Down – szindrómás arccal jöttem a világra, bár a gének nem ezt mutatják, arcom formája azonban ezt tükrözi vissza. 1988-ban születtem, s a problémák az óvodás és az általános iskolai évek között kezdődtek, 1993-94 környékén. A 8 év alatt az iskolában mindennap fizikai, illetve szellemi bántalmazásokat éltem át külsőm miatt. A legnagyobb sértőszavak ezek voltak: „Csúnya vagy, sosem lesz barátnőd, ilyen ronda emberrel egyetlen lány sem áll szóba, még a csúnya nőknek sem kellenék.” Bántalmazásaim lelki terrorba vittek, magamba zárkóztam, befordultam magam felé, összeroskadtam, és egy saját világot képzeltem el magamnak. Lettek képzeleteim és ezek addig fajultak, míg az ég királynője elküldte hozzám a tökéletes mását, a képzeletbeli barátnőt, akit Máriának neveztem el. Nem tudom miért ezt a nevet adtam neki. Vallásos hovatartozásom volt, hitem viszont nem. Jó pár hónapig ennek a képzeletbeli jelenségnek az élvezetében éltem, szexuális vágyak kielégítésével együtt, míg egy nap azt tapasztaltam, hogy Mária egyszerűen meghalt, ködé vált előttem. Gyászolni kezdtem őt, és ez addig fajult, hogy édesanyám előtt már gyertyát is gyújtottam és feketében jártam. Édesanyámban akkor merült fel először a kérdés, hogy miért nem szóltam neki a lányról. Aztán később néhány héttel, mikor már mélyebb volt az érzésem, a befordulásom, anya a sírját kezdte kérdezgetni, hogy hol van és a temetésre miért nem mentem el. Akkor sírásban jött ki előtte nálam az, hogy képzeletbeli jelenségről van szó. Anyukám egyből látta a helyzetet, orvosra volt szükségem. 2006-2007 környékén történtek a dolgok, a papírjaimra visszatekintve. Szabó doktornőt megismertem, s az ő segítségével jutottam el addig a pontig, hogy a valóság felé nyissak. Három lányt ismertem meg életemben, és a harmadikkal, a világ legszebb nőjével kötöttem házasságot. Előtte nagyon sok nehéz pillanaton estem át. Megtérésem napján, előtte néhány perccel öngyilkos szerettem volna lenni, és Isten bibliai igén keresztül szólt hozzám úgy, hogy én nem is ismertem a bibliát, de az ő hangját hallottam a fülem mellett, mikor kiakartam vetni magam a 2. emeletről: „Térj meg és üdvözülsz mind te és mind a házad népe” Szelid hang volt ez, és ezért örülök a betegségemnek, mert hallottam, nem képzelődtem, egyedül voltam a házban, de mégsem egyedül, mert Isten mellém állt és megerősített. Utána volt két párkapcsolatom az igazim előtt, és akkor láttam be, hogy minden, amit rólam állítottak, hazugság volt. S az örömöm az, hogy hosszas imádság után, az iskolában az összes bántalmazóm mind elfogadta az Úr Jézust megváltónak, és mindegyikkel volt lehetőségem kapcsolatot teremteni. Ebben nagy feladatot játszott nálam az értük való közbenjárás és a feléjük való megbocsátás, erről inkább személyesen beszélnék. Hálás vagyok az Istennek, hogy ideáig jutottam és itt lehetek, sikeres embernek érzem magam, de nem a magam érdeméből, hanem mert Jézus érdemelte ki nekem.